Így Deziré Pica-Fuente áldatlan állapotának csúcspontján, egy májusi éjfélen, sikítva markolta a lepedőt, miközben életet adott névtelen gyermekének. Férje, Joseba Alejandro Velasco, megint töltött magának egy adag rumot. Barátja, Fernando Vicente Olano, még mindig mozdulatlanul ült a kandalló melletti fotelben. Joseba Alejandro Velasco ördögi szemöldöke alól morogta: "De, baszd meg, pont egy indiánnal?!" Majdnem elejtette poharát. Fernando Vicente Olano mélyen beszívta a levegőt, hosszan pislantot, és előrehajolt. "Meszticcel." Javította ki barátját.
A férj szemei kitágultak, ahogy a gyerek felsírt a mellettük levő szobában. Fernando Vicente Olano hirtelen felállt, hogy barájta vállát megfogva nyugalomra intse, de az berontott a szüléstől kimerült asszony ágyához, és kikapta a porontyot a bába kezéből. Maga előtt tartva az újszülöttet, felváltva nézte őt és az ájult asszonyt, majd kirohant a házból a gyerekkel a kezében. A bába keresztet vetett, majd elrohant a cselédházba, hogy az orvosért szalajtson valakit.
Alighogy Deziré Pica-Fuente magához tért ájultából, a lovász fiú megérkezett Miguel Gutierrez Catalunia doktorral. A falu orvosa ötvenéves, szálfatermetű férfi volt. Tekintete végigszaladt a hálótermen, majd megpihent, a még kissé kába, Deziré Pica-Fuente keblein. Miguel Gutierrez Catalunia erős bizsergést érzett jókora hímtagjában, amit falubeli asszonyok suttogva egy szamáréhoz hasonlítottak.
A orvost kábulatából Fernando Vicente Olano üdvözlése ébresztette fel. „’Estét, doktor úr!”. „Hol a gyermek?” kérdezte Miguel Gutierrez Catalunia doktor. „Hol a gyerekem?” kapta fel izzadságtól csatakos fejét Deziré Pica-Fuente. „A nagyságos úr elvitte! Szűz Máriára esküszöm, úgy nézett ki, mint maga a Sátán! A szemei vörösen izzottak, és a feje búbján mintha apró szarvak is lettek volna!” kiáltotta a bába. Testes asszonyság, három gyermeke van, és egyet pedig elhajtott.
Miguel Gutierrez Catalunia doktor odalépett Deziré Pica-Fuente ágyához, és vizsgálni kezdte a nőt, amikor lihegve visszatért Joseba Alejandro Velasco.
„Mit csinált a gyerekkel?” Kérdezte az orvos. A férj felkiáltott: „A helyére tettem, ahova való volt!”. Joseba Alejandro Velasco ezen a kijelentése nem jelentett mást, mint hogy a gyermeket születése percében első lépéseire késnyszerítette a feledés éteri útján azzal, hogy átadta az enyészetnek. Még pedig nem máshogy, mint a szemétdombra való hajítás rideg mozdulatával.
„Mit csinált vele, maga szörnyeteg?” Sikította Deziré Pica-Fuente. „Nyugodjon csak meg. Ott van a trágyadombon…” Válaszolta a férje.
Miguel Gutierrez Catalunia doktor erre a lovászfiúnak kiáltott, aki gyorsan ott is termett a szobában, mert az ajtó előtt hallgatózott. „Gyorsan hozzad be a gyereket a szemétdombról!” A fiú elszaladt. Közben A Doktor tovább vizsgálta a félájult asszonyt.
A lovászfiú rossz hirrel tért vissza: „Azt hiszem elvitték a kutyák. Láttam őket a kerítés végében cibálni valamit.” - „Miért nem vetted el tőlük, te ostoba?!” Kiáltott rá Fernando Vicente Olano.
„Most már mindegy.” - mondta higgadtan Miguel Gutierrez Catalunia doktor, közben alig láthatóan megigazítva legendás testrészét. „Pedig jó pénzt fizettek volna érte a cigányok.”
Tudniillik akkoriban a cigányok elkezdték frissíteni a kolónia vérét, ugyanis a belterjesség veszélyes méreteket kezdett ölteni, mert a kolera idején nem engedték be őket a faluba, és az utódlást kénytelenek voltak szűk körben megoldani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
András a hegyről (törölt) 2007.12.05. 03:58:41
Ezuton szeretnek gratulalni eme rovid kis iras hangulatahoz, ami szereny velemenyem szerint igazan eltalalta a korabeli Marquez-vilag egyedi stilusat. En eddig csak 1 regenyt olvastam tole es sajnos ez nem az volt amit a legtobben a fomuvenek tartanak, de megis azt batorkodom mondani, hogy igazan nem sikeredett felre. Talan a szereplok stilusa modernebb 1 kicsit az altalam ismertnel, emellett fenntartom elobbi kijelentesem: remek. Csak igy tovabb! Barati udvozlettel:
Andras a hegyrol
Comulus 2007.12.05. 10:44:01
Köszönjük a dícsérő sorokat!
Reménykedve a mielőbbi személyes találkozásban,
üdvözöl:
Comulus