Pantopon

avagy hogyan utazzunk kényelmesen, és szemre is tetszetősen a buszokon?

A mai világunkban a tömegközlekedés megkerülhetetlen. A városi polgárok egyik alapvető tömegközlekedési eszköze a busz. Hiszen minden városban vannak helyi buszjáratok, míg villamos csak kevés nagyvárosban található. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy online utazási tanfolyamunkban először a buszokkal, a buszon történő utazás alap- és mesterfogásairól lesz szó. Mindezek előtt azonban néhány szót mondanék magamról: hat éve lettem profi utas, előtte évekig amatőrként vettem részt a tömegközlekedésben, mint Önök közül is sokan. Én a saját hibáimból tanultam a mesterfogásokat, amiket szeretnék Önöknek itt átadni. Négy éve tartozom a busz-utasok élmezőnyébe. Ez alatt az idő alatt jó pár hasznos trükköt megtanultam, amit mindenki alkalmazhat. Ám mielőtt ezekre rátérek, kezdjük az alapokkal.

Alapesetben a buszon kétféle utast különböztetünk meg: jeggyel utazó, ill. bérlettel utazó. Gondolom mondanom sem kell, hogy a legtöbb profi bérlettel utazik, mivel ez nem csak gazdaságosabb, de bizonyos helyzeti előnyöket is jelent. Erről azonban később.

Előtte még egy fontos kérdést tisztáznunk kell. A buszozásnak két fajtája ismert: a városi és a távolsági. A kettő között lényeges eltérések vannak. A városi buszokon több az állóhely, és rövidebb ideig tart az utazás, ezért itt különösen a lábtechnikák fontosak. A távolsági buszokon arra kell törekednünk, hogy ülőhelyünk legyen, ez pedig stratégiát, elszántságot és kitartást követel, szemben a városi utazás erőből és ügyességből végrehajtott lábmozgásaival. És itt kap nagy szerepet a bérlet és a jegy közti különbség! A városi buszokon – ha sokan vannak – a sofőr kinyithatja a középső és a hátsó ajtókat, itt azok szállhatnak fel, akik bérlettel rendelkeznek. Tehát gyorsabb a feljutásunk, következésképp jobb a pozíciónk.

A távolsági buszoknál is hasonló előnyt jelent a bérlet. Az emberek – különösen az amatőrök, akik csak ritkán utaznak busszal, és ezért naivak embertársaikkal szemben (ne felejtsük: buszozáskor farkastörvények uralkodnak) – időnként maguk elé engedik azokat, akiknek bérletük van. Ez pedig hatalmas előny. Gondolom, már mindenki átlátja a bérlet fontosságát. A gazdasági előnyre nem térnék ki, azt könnyedén ki lehet számítani.

Most pedig térjünk rá a városi közlekedés részleteire.

A városi buszozás

Véleményem szerint a városi buszokon ritkán előnyös leülni. Csak akkor, amikor nagyon kevesen vannak, és furcsán venné ki magát, ha állnánk. Egyedül ilyenkor célszerű leülni. Persze az sem mindegy, hogy hová. Ez elsősorban habitus kérdése. Előre a magányos farkasok, hátra a társaságot kedvelők.

De hagyjuk is az ülést, az a városi buszon nem igényel különösebb szakértelmet, és ha megfogadják a tanácsaimat, akkor úgysem fognak sokat ülni. Lehet, néhányan értetlenkednek, hogy miért ragaszkodunk az álláshoz? Nos:

1.                      ha állunk, könnyebben leszállhatunk, ami a városi buszokon nagy előny, mivel itt szorosabb a menetrend, a sofőrök nem szeretnek sokáig várakozni, és ha nem tudunk elég gyorsan leszállni, akkor szégyen-szemre egy másik megállóban kell leoldalognunk. Ezt, gondolom senki sem akarja.

2.                      a városi buszokkal is gyakran utaznak idős emberek, akiknek át kellene adnunk a helyünk, és ha ülnénk, akkor nehezen tudnánk megfelelő biztonsággal és eleganciával elvégezni ezt a manővert, egy éppen elinduló buszon (ez még a legnagyobbaknak sem mindig sikerül!).

Most, hogy mindenki érti, miért célszerűbb állni át is térhetünk a kapaszkodás kérdésére. „Ha állunk, nyilván kapaszkodnunk kell.” Szól a régi mondás. És milyen igaz! Főként kezdőként, ne próbálkozzunk artistamutatványokkal! Először tanuljunk meg rendesen kapaszkodni, érezzük a buszt, utána tovább léphetünk a fogódzkodás nélküli utazásra. Először tanuljunk meg járni, s csak utána fussunk!

A buszokon különböző kapaszkodásra alkalmas eszközök vannak, vegyük ezeket számba:

-         a merevítő fém rudak: ideális kapaszkodó, teherbíró, és masszív. Nem inog ide-oda, elbírja a súlyunkat.

-         a székeken lévő műanyag (típustól függően fém) kapaszkodók: ezek is jók, szintén elég teherbíróak, azonban van egy fontos hátrányuk: csak egy szögben tudjuk megfogni, már pedig a súly eloszlás miatt nagyon fontos, hogy jó szögben markoljuk meg a kapaszkodót. Tehát ennél behatároltak a lehetőségeink, különösen, ha az átlagnál magasabbak vagyunk.

-         bőrből (műbőrből) készült kapaszkodó: ne essünk bele a legáltalánosabb csapdába. EZEK ALKALMATLANOK A PROFESSZIONÁLIS KAPASZKODÁSRA! Miért? Mert instabilak. Csak lengünk ide-oda, próbálunk megállni a lábunkon. Ez pedig, a legkevésbé sem elegáns. Sőt, visszataszító. A profik lefitymálva, és szánakozva nézik azokat, akik ilyenekbe kapaszkodnak, azt kell mondanom, joggal.

A kapaszkodásnál azonban sokkal fontosabb a lábmunka. Ez dönti el, hogy valaki éppen hogy talpon tud maradni, vagy pedig kecsesen és magabiztosan utazik-e. Lábmunka nélkül NEM LEHET! Képzeljük csak el, hogy a lábunk ernyedten támasztja a talajt, a kezeinkkel pedig kapaszkodunk, ahogy csak bírunk. De jön egy kanyar, vagy egy nagyobb fékezés, dőlünk erre-arra, a kézizmok megfeszülnek, de mégsem tudják megtartani a testünket, billegünk, rosszabb esetben, pedig nekiesünk egy utastársunknak, vagy elhasalunk a padlón. Jó lábmunkával (mint már korábban említettem) akár még kapaszkodnunk sem kell. Ez tudom, sokaknak hihetetlen, de higgyék el nekem, igaz. A lábak csípőszélességnél valamivel szélesebben állnak – fontos a megfelelő szög -, lazák, de mégis tettre készek. Testünk legyen párhuzamos a busz hossztengelyére. Lazuljunk el, érezzük a buszt. Ne feledjük, a legkisebb mozgást is le kell tudnunk reagálni. Egy fékezés, vagy hirtelen gyorsítás sem okozhat gondot, ha érezzük a buszt. Egy kis gyakorlással mindenki tudni fogja, hogy mennyire kell előre, vagy éppen hátra dőlnie, és mennyire kell rogyasztania térdeit. GYAKOROLJUNK, AMENNYIT CSAK TUDUNK!

 A következő részben a távolsági buszozás rejtelmeibe pillantuk be!