Pantopon

Jutott eszembe a Termelési-regény első két mondata a Sofőrök közben. De azért mégis keresek pár szót.

Hogy szépen fejezzem ki magam: fel lett emlegetve korábban itt a P-n, a Viasat, meg a Sofőrök is. Ne bíráld, amit nem ismersz, hát megismertem. Már egy ideje gondoltam, belepillantok, popkultúra, széles látókör, ilyesmi motivált. Hol is kezdjem. Úgy látszik, a Viasat 3 sajátkészítésű műsorainak célja a homo ineptus, az ügyetlen ember bemutatása. Mert hogy biztos vicces. Kezdődött a Lúzer Fc-vel, amivel, a nevén kívül (szűz anyám, ennyire egy irritáló szó kevés van a magyar nyelvben. Talán csak a csicska.), semmi gond nem volt: nézhető és helyenként szórakoztató műsor (persze az látszott, hogy a „show” a fontos, nem a tényleges felkészülés… nem hiszem, hogy a valódi focisták jóseggű hip-hop táncosnőkkel ráznák egész nap, persze lehet, hogy igen, és akkor meg is oldottuk a magyar foci nagy problémáját, de ne vegyük el a sport tv-s Heti helyzet kenyerét.). Sajnos azonban itt most egy nagy ordas „de” ólálkodik… De a Sofőrök… Az alapkoncepció ugyanaz: vegyünk olyan embereket, akik valamit nagyon nem tudnak, és csináltassuk velük azt napestig. Mintha nekem egész nap lombfűrésszel kellene kis kerekeket vagdosnom. Éjjel-nappal autót vezet.

Mivel az elejéről lemaradtam, beszéljünk a múlt helyett a jelenről. Maradt hat derék ember, akik első blikkre nem csak az autóvezetés miatt Taigetos pozitívak. (Tisztelet a kivételnek. Például Szilvi, aki a műsor végén otthagyta az egész brancsot, valamint György, akinek mitfárer barátja úgy viselkedik, mint egy igazi oktató, ők az élet más területén nyilván kiválóak, és amúgy is, szimpatikus karakterek.). A hat nagyon arányosan oszlik meg, három nő és három férfi. (Most nem akarok azon polemizálni, hogy Tomika – már a név is… Tomika…– férfi-e. Esélyegyenlőség, értem-én, nyilván ezért volt a Lúzer Fc-ben is egy meleg, de az a karakter nem volt idegesítő. Ellenben Tomika olyan elemi erővel irritáló, ahogy kis puha „ütésekkel” csapkodja a kormányt, és közben „csúnyán” néz. „Csináld rendesen, vagy sehogy se, töki!”, vetné oda Homer Simpson). A lányok rózsaszín, a fiúk kék kocsiban. Tiszta sor. Csak azt nem értem, hogy döntik el, ki a legrosszabb. Mert nyilvánvalóan az a cél, hogy valaki a legrosszabb legyen. Ennél nagyobb baromságot… Rosszul bárki tud teljesíteni. Ez körülbelül olyan, mintha, teszem azt, egy kerékpárversenyt az utolsó nyerne. Behúzott fékkel álldogálnának a rajtnál, amíg a nézők el nem unják, és haza nem mennek. Ezt most hogy gondolták a kedves Viasatosok? Aki jobban összetöri az autót? Vagy aki szétcseszi a motort? (Megjegyzem, erre Klára a legesélyesebb, aki kettesben autóversenyez.) Ehhez én kevés vagyok.

A zsűri. Szegény Bódi Sylvi (kipuskáztam a nevét, különben tuti nem tudtam volna rendesen leírni) nagyon le lehet gatyásodva, látszik rajta, hogy unja az egészet. (Meg tudom érteni, kedves Szilvia! ha ugyan számítanak valamit távolból érkező együttérző szavaim.). Míg a többiek visítoznak és röhögnek, addig ő blazírtan figyeli a szemerkélő esőben köröző autókat. Nyilván kellett egy „jónő” (tagadhatatlanul az), és gondolom, kevesebbet kért, mint Kelemen Anna (2000 Euro, tyűha).

Végére maradtak a műsorvezetőink. Egyikőjük abból él, hogy olasz. Azt hittem, ez csak a mi kiváltságunk, mármint, hogy külföldön (főleg az USA-ban) a magyarságunkból élünk. A másik pedig a valóság show-k egyetlen igazi túlélője (ezért bizonyos mértékig akár tisztelhetjük is). Sok csatát megélt veterán, aki, keményen megdolgozott a hírnévért, és akkor már juszt sem engedi. Kerül, amibe kerül – csak olcsó legyen. És ez a műsor pontosan az. Olcsó.

Nem azzal van a gond, hogy az egyikőjük nem vált, vagy nem tud tolatni, vagy figyelmen kívül hagyja a behajtani tilos táblát. Hiszen ez a műsor lényege (azt hiszem.). De itt valamit nagyon elbasztak a kedves készítők, mert én ezen nem szórakoztam, hanem bosszankodtam. Arra meg minek a tévé?