HTML

Pantopon

Csak az egyikünk pap. De nem mondom meg melyikünk, mert akkor bombát dobtok rá.

Linkblog

Címkék

a (1) adrian (1) ady (1) akt (1) andrás (1) andrea (1) angyalok (1) balázs (3) brenner (1) bűntudat (1) busztanfolyam (2) buzi (1) claudia (2) csáth (1) csifó (1) dal via dal (1) dénes (1) dorina (1) dósa (1) drót (1) eperjes (1) értelmetlen (1) év (1) fábry (1) fanatizmus (1) fantomja (1) fittikém (1) fogyás (1) gabriel (1) garcía (1) géza (1) groteszk (1) gyerekeknek (1) hal (1) házmester (1) hülyeség (1) humor (2) idején (1) így (1) irodalom (1) iwiw (1) jános (1) józsef (1) kampály (1) karácsony (1) karnevál (1) károly (1) klub (1) kolera (1) konta (1) konzervatív (1) közröhej (1) kritika (2) lányok (1) lea (1) liberális (1) libertinus (1) liptai (1) m2 (1) macskagyilkos (1) magány (1) márki (1) márquez (1) matyi (1) média (6) médiageci (1) médiakritika (1) médiaoktatás (1) médiatudor (1) meleg (1) melegházasság (1) mokka (1) mole (1) nagy (2) nyilatkozat (1) operaház (1) orbán (1) ornitológia (1) ornitológus (1) örökbefogadás (1) p (1) pantopon (1) paródia (1) politika (1) ponty (1) pornó (1) regény (1) rtl (2) sade (1) sándor (1) sebestyén (1) showder (1) sofőrök (1) sorozat (1) stóhl (1) sue (1) szamóca (1) száz (1) századelő (1) szdsz (1) széf (2) szép (1) szerelem (1) szex (1) színdarab (3) szulák (1) tévéztek (1) ti (1) tinisztár (1) toepler (1) topler (1) townsand (1) tv (2) tv2 (2) tv6 (1) vad (1) válasz (1) vallás (1) vélemény (4) viasat (2) vidéki (1) wire (1) zsidó (1) zsírsirály (1) Címkefelhő

Friss topikok

2007.12.18. 10:50 Comulus

Kivégzés este

Erna drámaian Márton kezébe adta a halat.
- Márton! Ölje meg!
- Igen. - mondta Márton kelletlenül a konyhaajtóban állva, majd körbenézett: hova tegye a halat, amíg felveszi a sálat és a régi rossz zakót, amiben a házimunkát szokta végezni.
Ügyetlenül hajolgatott, mintha oda akarná próbálni a halat néhány helyre, de nem merte letenni, mert Erna Közben kritikus szemekkel nézte. Végül egy kézzel fogta a csúszós halat, a másik kezével pedig belebújt a zakó egyik ujjába, majd kezet cserélt, és a másikkal is. Márton kilépett a fűtött konyhából a hideg folyosóra. De mielőtt elindult volna a fürdőszobába, ahol a halat le kellett volna mészárolnia, visszanézett Ernára.
- Kérem a kést.
- Itt van.
Elvette, és a hátán végigfutó hidegtől megrázkódva elindult a fürdőszoba felé. Nem kapcsolta fel a villanyt sem. Márton ezzel az apró gesztussal, a szokás be nem tartásával tiltakozott a hal megölése ellen. Ez azonban teljesen hasztalan volt, Erna elhatározta: december 24-én, az-az másnap este halat fognak enni. Erre a célre pont megfelelt az a darab, amit Márton vásárolt néhány napja a halasnál akváriumból. A férfi szimpátia alapján válogatott, nem gondolta át, hogy ennek mi is lesz az eredménye. Kinézett egy kedves kis pontyot, szép uszonyokkal, sérülésmentes pikkelyekkel. Figyelte egy darabig ahogy úszkál a kis tartályban, éppen csak el nem nevezte, aztán rámutatott: ezt kérem. A halas rideg mozdulattal kapta ki a kiválasztott darabot, majd vízzel teli nylonzacskóba tette. Márton hazasietett vele, és beletette a teleeresztett kádba. Ott is sokat nézegette, még borotválkozás közben is lepillantott rá. Egészen addig ott volt, míg Erna néhány perce ki nem vette, és hozta be a konyhába, hogy kimonjda a halálos ítéletet. A férfi nem értette, hogy miért kell kínozni szegény állatot, hiszen úgy is a fürdőben fogja kiadni a lelkét.
No, hát Márton odaért a fürdőhöz, kinyitotta az ajtót, és beletette a halat a vízbe. Úgy gondolta ennyi még kijár. Aztán kihúzta a dugót. A víz lassan lefolyt, és az állat szárazon maradt. Márton kitapétázta a nedves kádat újságpapírral, rátette a vergődő halat, lefogta, sóhajtott egy nagyot, és vágott. A halfej gyorsan levált a testről, ami még vergődött párat. Márton magában érezte a kést. Összeszorult a szíve, és és gombóc volt a torkában. A hal kimúlt. Hallotta, hogy jön Erna. Hirtelen benyitott.
- Na, megölte már?
- Meg.
- Nem zsíros?
- Nem.
- Akkor jó. Gyorsan zsigerelje, aztán panírozom és be a hűtőbe.
- Igen. Mindjárt.
- Csak nem sajnálta?
- De... Egy kicsit.
- Márton, ne legyen gyerek! Dobálja ki a beleit! Szörnyű büdös.
- Mindjárt. Egy kis csendet.
- Minek, a halnak?
- Igen.
Erna gúnyos kacajjal visszament a konyhába. Márton állt a tetem fölött. Nézte. Egyszercsak kopogtak. Márton ajtót nyitott. A viceházmester állt előtte.
- Jó estét, Mihalek úr! Nem zavarom?
- Jó estét! Nem. Miben segíthetek?
- Tudja már csak magukat nem értem el a gyűjtéssel kapcsolatban. A Drabalics bácsinak a negyedikről szeretnénk valami kis ajándékot venni, mert idén meghalt a lánya is, aki az utolsó rokona volt. Ne legyen üres nála a fa alja.
- Igen, láttam a kiírást. Várjon.
Márton gyorsan bement a fürdőbe, és kis papír-gyűrődés zaj után egy nedves újságpapírba csomagolt hallal tért vissza.
- Tessék odaadni a Drabalics bácsinak. Friss ponty, most vágtam le.
- Hát önöknek nem kell?
- Nekem ugyan nem! Viszontlátásra.
- Viszontlátásra, boldog karácsonyt!
- Viszont kívánom!
Márton becsukta az ajtót, és kitakarította a kádat. Közben jött Erna.
- Te jó ég, hol a hal?
- Azt odaadtam a Drabalicsnak. Most gyűjtött neki a vice.
- Maga marha!
Márton kikérően kihúzta magát, és összeráncolt szemöldökkel Ernára nézett.
- Jó kis vacsora lesz ma a házmesteréknél!

Szólj hozzá!

Címkék: bűntudat karácsony ponty hal házmester századelő


A bejegyzés trackback címe:

https://pantopon.blog.hu/api/trackback/id/tr74267957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása