Távolsági buszok
A távolsági buszon jól utazni nehezebb, mint városin. Itt kombinálni kell az erőt és a taktikát. Csak az egyikkel, nem lehetünk sikeresek. Miért van szükség taktikára? A távolsági buszokra egyszerre száll fel sok ember, nem pedig folyamatosan, több megállónál, mint a városiakra. Ha itt jó helyen tudunk felszállni, sok kellemetlenséget megspórolhatunk magunknak. Azonban, ha rosszul helyezkedünk (ismétlem: helyezkedés, ez nem egyenlő a tolakodással!), könnyen lehet, hogy állnunk kell. Ami egy háromnegyed órás útnál már nagyon is kellemetlen. De akármennyire is profik vagyunk, ilyesmi mindenkivel megesik. Ezekben az esetekben van szükségünk a kitartásra, az erőre, és az állóképességre. Nem eshetünk össze a buszon mindenki szeme láttára! Ki kell tartanunk! Ha állunk távolsági buszon, fontos, hogy a kabátunkat vegyük le. Akármennyire is hideg van kint, nem lesz rá szükségünk. Hogy miért? Ahol állnunk kell, ott egyértelműen sok ember van, és ez a sok ember, „beleheli” a buszt, azaz nagyon meleg lesz. Arról nem is beszélve, hogy a sofőr esetleg fűthet is, illetve a fizikai erőfeszítés (mint pl. az állás) ugyancsak hőt termel. Amennyiben nem vesszük le a kabátunkat, negyed óra után már erősen izzadni fogunk, ami nagyon megnehezíti a dolgunkat. Roppant kellemetlen.
Most azonban térjünk vissza a taktikai részre. Ha sokat utazunk egyazon vonalon, lassan megjegyezzük a fontos tudnivalókat: kik az utastársak? (ha az ő mozgásukat figyeljük, sok hasznos információra tehetünk szert, ezért mindig maradjunk a nyomukban), mikor szokott beállni a busz?, hová? (ez nagyon fontos) stb.
Tegyük fel, hogy jó pozícióban felszálltunk a buszra, elfoglaltunk egy nekünk tetsző kettes helyet. De, ha nagyon nem muszáj, nem vágyunk társaságra. Mit tehetünk? Rengetegszer feltették már nekem ezt a kérdés személyesen és e-mailben egyaránt. Nos, többféle módszer létezik ennek a problémának az orvoslására.
1. Alvás színlelése: a legősibb ilyen trükk, és a leghatékonyabb is. Klasszikus problémát használ fel: az elidegenedést. Az emberek, (ha nem elengedhetetlen) nem akarnak beszélni egymással. Illetve közrejátszik még a belénk nevelt jólneveltség is, mely szerint aki alszik, nem szabad felébreszteni. Fontos: ha már elhaladtak mellettünk, még egy darabig tartsuk mozdulatlanul a fejünket, a hitelesség miatt!
2. Akinél van táska, vagy kabát, annak ezt ajánlom. Szebb, mint az alvás. Elegánsabb. Üljünk be, és a táskát/kabátot tegyük a külső székre, majd nézzünk ki az ablakon. Fontos, hogy ne nézzünk senki szemébe. Majd pedig várjunk. Ha valaki le szeretne ülni, csak annyi a dolga, hogy megkérdezze „szabad ez a hely?”. De a legtöbb ember ezt nem teszi meg, inkább áll. Minket pedig nem lehet hibáztatni, hiszen jól tudjuk, néma gyereknek az anyja se…
3. Szintén jó módszer az olvasás. (Azért is hasznos, mert olvasni jó, és szükséges, ezt ne felejtsük el). Akár a kettes módszerrel, akár egymagában alkalmazva. Hihetőbb, mint az ablakon kibámulás!
Azt hiszem minden fontos kérdést érintettünk, így már nincs más hátra, mint buszra szállni, és gyakorolni, mert gyakorlat teszi a mestert!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.